BIOLÓGIAI MANIPULÁCIÓK AZ EMBERISÉG TÖRTÉNETÉBEN Nyomtat Email

(A Budapesti előadás anyagának kivonata 1999.)

 

Bevezetés: Az idén, a márciusi kongresszusunkon megünnepeltük a Magyar Ufókutató Szövetség 20. éves évfordulóját. Megemlékeztünk a kezdetekről, és értékeltük az elvégzett munkát, elért eredményeket. Bár a kongresszuson, egy előadás erejéig lehetőségem nyílt az aktuális kutatásaimról beszámolni, a nap végén mégis úgy éreztem, hogy még a kutató társaimmal sem tudtam megosztani azokat az eredményeimet, amelyeket szerettem volna, amelyek ezt az időszakot áthidalták. Elhatároztam, hogy Önöknek, a honlapunk olvasóinak, és az érdeklődőknek a munkáimmal bemutatkozom. A kutatásaim a biológia, fizika és a csillagászat területét érintették. A munkám során igyekeztem olyan témákat választani, amelyeknek az általam megjelentetett tájékoztatások előtt, még nem volt semmilyen előzménye.

Ez az első írás, és ennek a folytatása is ebbe a kategóriába tartozik. Témája a folyamatos élet biológiai és szellemi szinten. Ez egy lehetőség, amit kaptunk. Ezzel élhetünk, élhetnénk, de nem fogunk. Legalábbis általánosan bevezetett gyakorlat szerint nem. Nem csak azért, mert én nem járulnék hozzá, de ez, egyébként senkit nem tartana vissza, hanem azért, mert időközben kiderült, hogy ez a lehetőség is maximum 120 fiatalos életévre tervezett, és a leírt változatban ez az időszak nem hosszabbítható meg. Ez a tájékoztató valójában 1957.-től 1999.-ig tartó időszakra vonatkozóan, az általam felfedezett publikus információkat tartalmazza.

Az életfenntartó rendszer felismerését a testünkön látható rejtélyes varratoknak köszönhetem. Ezek közül a nemi szervünk és a végbélnyílásunk között található a legrejtélyesebb, mert nincs semmi ismert elfogadható oka vagy tudományos magyarázata, irodalma. A varrat ismeretlen céllal, de felismerhető öltés technikával készült, amit a megfelelő helyen bárki a partnerén ellenőrizhet. Engem is rendkívül izgatott akkoriban a dolog, mert egy különösen jelentős, de tudományosan még fel nem tárt életfolyamatunknak a kulcsát és kiinduló pontját véltem felfedezni benne.

 

A varrat-jelenségről állítom, hogy az általunk ismert múlt előtti időben történt mesterséges beavatkozás örökletesen megmaradt nyomát hordozza. A manipulációs műtétet végzők szándékosan hagytak varrati heget. Olyan jól ismerték a teljes genetikai felépítésünket, hogy akár a mi eredeti megalkotóink is Ők lehettek. Ismerték a genetikánkat és rajtunk bármilyen változtatást, beavatkozást elvégezhettek. Tehát e műtét folyamán akár rejtett sebészi technikákat is alkalmazhattak volna, de nem ezt tették. Így a látható nyomok vezérfonalainak bevágásai, egy nem titkolt megoldások részleteit vetítik elénk. Érdemes tanulmányozni a partnerünkön ezeket a varratokat.

A származástan tudománya szerinti legközelebbi ősünk, a majom. Ha ez az állat felfedezné a testén a nemi szerve és a végbélnyílása között látható és tapintható varratot, nem juthatna róla az eszébe semmi, legfeljebb csak nyalogathatná. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az emberiség tud erről és a többi rejtélyes varratról, de ez a jelenség rajtam kívül nem érdekel senkit. Kérem, engedjék meg, hogy felkeltsem az önök kíváncsiságát is a téma iránt, és nem csak azért, hogy a barátjukat, vagy a barátnőjüket ezzel az ürüggyel molesztálják, hanem azért, mert a varrat meglepő, és érdekes gondolatokat is ébreszt bennünk. Nézzék el nekem, ha az ismertetést, nem a varrattal, kapcsolatos tapasztalataimmal folytatom, hanem a folyamatos élet tárgyát érintő biológiai jelenségek bemutatásával kezdem.

 

Az élet-érzés, a sejtek, sejtcsoportok, szervek, és szervezetek folyamatosan és önállóan megújuló életeinek a tudati szintű egységes megnyilvánulása. Nem vesszük észre, amikor a sejtjeink egyenként meghalnak, és újjászületnek, pedig ez, az életünk egyik állandósult eseménysorozata. Tudjuk, hogy öt – nyolcévenként cserélődnek ki a sejtjeink. A fiatalon szerzett műtéti varrat az életünk végéig elkísér minket, annak ellenére, hogy a műtétet követő tizedik évben már a forradás eredeti sejtjeinek egyikével sem rendelkezünk. Mi egyszerűen csak jól érezzük magunkat, miközben a szervezetünk építő fenntartó elemei folyamatosan dolgoznak, küzdenek, meghalnak és újjászületnek. Azért nem érzékeljük a részleteket, mert a biológiai eseményektől függetlenül létező tudatunk van, amely nem vetíti ki az életérzés részeredményeit. Amíg minden rendben van, erről nem sejtünk semmit, de egy sérülés, vagy hibás működés lényeges részleteit már fájdalomként érzékeljük.

Minden sejtünk öt-nyolcévenként legalább egy alkalommal kicserélődik. A sejt osztódásakor kettéválik a DNS molekula, közben a sejtben felhalmozódott hulladékok és salakanyagok az egyik oldalon gyűlnek össze. Mire a DNS kettéválása befejeződik, az új sejthártyák is bezárulnak a két új sejt körül. A tiszta sejtben a DNS a tükörképére felépíti a másik oldalát, a szennyezett sejt pedig elpusztul. Ez a folyamat a kicserélődés.

A megöregedés időtartamában a különböző sejtjeink szerveink és szervezeteink között jelentős eltérések vannak. Amíg a vérképző szerveink egyáltalán nem öregednek, a vér alakos elemeiről, a vörös és a fehér vérsejtekről kiderült, hogy két-három hónapnál nem idősebbek. Az ér fala olyan gyorsan öregszik, mint az arcunkon a bőr, vagy a szív izomzata, de a popsinkon lévő bőr, még idős korban is feszes marad. A sejtek különböző mértékű öregedése csak részben annak a következménye, hogy az új sejt magában hordozza mindazt a sérülést, vagy betegség okozta károsodást, amit az életei folyamán és a sejtcseréknél elszenvedett. (pl. egy műtéti heg nyomát, sugárzásokat, vegyi hatásokat, fertőzéseket stb.)

A szervezet megöregedése mindig a sejti életek és a kicserélődések folyamán felhalmozott és átörökített hibák következménye. Ha a folyamatot egy technikai eszköz használatán keresztül vizsgáljuk, akkor az új autónkat egy 8-16. éves emberhez lehet hasonlítani, mert az, még minden részletében hibátlannak tekinthető. A három éves autón elkoptak a fékek, állítani kell a futóművön, és ki kell cserélni a gumikat, ahogyan a negyven éves embernek is már megkoptak az izületei, lehetnek tömött fogai, esetleg szemüveget visel és meszesedik az érfala. Az autó esetében a néhány kopott alkatrész cseréjével az újszerű állapot helyreállítható, az embernél átfogó alkatrész cserére, a tudomány szerint, nincs lehetőség, (a szerv átültetést kivéve, de az nem fiatalító célzatú.) Az öregedési folyamat legjobb esetben is maximálisan az ötvenedik osztódásig tart, a beépített halál-gén miatt, vagy ezen belül is csak addig, amíg az élet a sejtekben felhalmozott hibákat még elviseli.

A (majdnem) minden sejtünkben megtalálható DNS tartalmazza a szervezet egészére vonatkozó információkat, ezért alkalmasak a sejtek a szervképzésre és a szervek együttesének koordinált életére, de a csontvelőkben lévő őssejtjeink kivételével bármelyik sejtben az egész információ halmaznak csak az a parányi része, egyetlen egysége, van élesítve, aminek az adott sejt megszületett. A sejt a saját DNS-ből ismerheti az egész szervezet felépítését, a rendszert, miközben ellátja a feladatát.

Így van jelen egy apró egységben az egész rendszer ismerete, amely szerintem egyben a szervezett biológiai élet alapelve. Érdemes volna ezt a gondolatot definícióként is elfogadni, terjeszteni.

Az emberiség, az ősi hit tudománya, az energia csatornák, frekvencia, valamint harmónia rendszerek, és információs hálózatok mellett, tud a szervezetünkben lévő két független érrendszerről is, ezek a nyirok, és a vér érrendszer. A mai tudomány csak e két utóbbit és az idegrendszert ismeri el a szervezet részének, az előbbiekben felsoroltakat nem. A nyirok érrendszert a védekező rendszerhez sorolja, a vér érrendszert pedig, az életfolyamatok ellátására. Ez utóbbi két érrendszerünk a helyhez kötött sejtek legtöbbjéhez kapcsolódik.

A vakbélről közismert, hogy a szervezet nyirokrendszerének része, ennek ellenére a tudományos biológia szerint ez a szerv nem más, mint fejődési rendellenesség, csökevény. A vastag bélben, ahová a vakbél be van bekötve, már csak felszívódás, anyagsűrűsödés van. A vakbél felszínén azonban nem csak felszívódás, hanem síkos folyadék beáramlás is felfedezhető! A felületi folyadék síkosságának köszönhetően, enyhe összehúzódásra az ide betüremkedett salakanyag a vakbélből időnként kiürül. Ez a folyamat a vakbél öntisztulása.

 

A nyirokereken található csomócskák (a vírusminták alapján) az idegen vírusok elpusztításához szükséges ellenanyag, az antitest kódolását, és tömeges előállításukat, (klóónozásukat) végzik. A szervezett élet, a nyirokcsomókban módosított fehérjék, az antitestek segítségével küzdi le a vírusokat. Az antitestek kizárólag arra a vírusra tapadnak rá, melyiknek a genetikai kódját magukban hordozzák, mert csak azt ismerik fel. Ez a jelenség teljesen megegyezik a vásári tömegeffektussal, amikor az elveszett partnerünket keressük. A forgatagban, nem ismerünk fel senkit, és minket sem ismernek. Kitérünk egymás útjából és egymás iránt, közömbösek vagyunk, mert más a dolgunk. A tömegből mi csak azt a személyt ismerjük meg, akit keresünk, ahogyan az antitestet is csak arra tapad, amit felismer, amit keres. Ez a rendszer annyira szelektív, hogy hiába kapunk influenza „A” vírus védőoltást, ha influenza „B” fertőzés ér, meg fogunk betegedni. Amikor a forgatagban megtaláljuk azt a személyt, akit keresünk, akkor örömünkben átöleljük. A vírusnak a találkozás öröme jelenti a véget! A nyirok csomócskák jelenleg arra valók, hogy antitest fehérjét kódoljanak, de ezek az apró szervek bármilyen genetikai kód beállítására képesek, ha ez szükséges, (ha számukra lehetővé tesszük.)

A tudományos kutatások feltárták a sejtek osztódásos módon lehetséges leghosszabb életét, ami a legjobb körülmények mellett is csak 50 X. 8, azaz maximum négyszáz év, és az is kiderült, hogy nincs lehetőség új alkatrészek kifejlődésére.

Én más alapokról kezdtem a kutatást, ezért az előbbiektől eltérő eredményre jutottam. Azt vallom, hogy az emberiség nem az evolúciós fejlődési folyamat végterméke, hanem a sok azonos értékű „termék” közül a szerencsés egyik. Ennek megfelelően a szervezetünk nem tartalmaz semmilyen tévutat vagy csökevényt, ami spontán módon alakult ki, vagy vissza maradt a fejlődésben, de tartalmaz olyan szerveket, amelyek látszólag szükségtelenek, mert egy, más életformának a szerves részei, amelyek pillanatnyilag korlátozva vannak, vagy ki vannak kapcsolva. Az evolúciós tévedések számlájára írja a tudomány pl. a vakbelet, amely nem vezet sehová, vagy a nyirokérrendszert, amely csak egy irányban fejlődött ki, és a benne lévő folyadék pang, vagy az emberi koponyán lévő varrati pontokat amiről, bevallom, keveset tudok, mert nem vizsgáltam alaposan, de léteznek ilyen varratok és varrati pontok. Ezeket a pontokat én jelképesnek tekintem. Úgy gondolom, hogy a meglétük az agytérfogatunk lekorlátozását jelképezi, amely a varrati vonalak csontosodásában valósul meg.

E rejtélyes varratok kutatása közben felfedeztem az emberi szervezetben egy olyan szunnyadó (felfüggesztett), életfenntartó rendszert, amelynek aktivizálása esetén az élet folyamatossága megvalósul(hat). Ez a rejtélyes varrat azonban nem a koponyán, hanem a nemi szervünk és a végbélnyílásunk között található.

 

Az általam feltárt működés szerinti életfenntartó rendszer gyökere a csontvelő. Itt születnek az (egyénre jellemző) őssejtek, amelyek (már a mai tudomány szerint is bármire) kódolhatók.

Ezeknek a sejteknek igen nagy hányada jelenleg nyirok folyadék közegben jut el, nyirokérben a vakbélig, ahol a vastagbél felé kiürül. Ennek az őssejtes folyadéknak az a szerepe, hogy síkosítsa a vakbél felszínét, hogy az ott besűrűsödött bélsár, a vakbél összehúzódásakor innen kicsússzon. Ha a síkosítás rendszeresen nem történne meg, az itt elszaporodott baktériumok a szervben gyulladást, perforációt okoznának. Az éltető rendszerben a vakbél a vastagbéltől elkülönült tömlőként működik. A feladata a nyirokfolyadékban úszó őssejt fehérje tárolása, összegyűjtése, továbbítása a nyirokcsomók felé, ahol megtörténik a kódolás. (A folyadékos őssejt továbbítás a tömlő enyhe összehúzódására következik be. Az összehúzódáskor fellépő folyadéknyomás alig-nagyobb mint a mindenkori vérnyomás. Ez teszi lehetővé a folyadék előre áramlását. A visszaáramlást pedig az érfalban lévő lamellák akadályozzák meg.) A nyirokcsomó annak a sejtnek a kódját írja majd be az őssejt fehérjébe, amely helyett egy új sejtre van szükség, mert beteg, öreg, vagy sérült. A csomócskától távozó új sejt a kódazonosság miatt kizárólag azt az öreg sejtet ismeri fel, amelyikkel azonos, amire kódolva lett. A nyirokérben haladva biztonságos útvonalon jut a céljához. (Ez a feladat a nyirokér valódi szerepe, mert sem az artéria, sem a véna nem alkalmas erre.)

A kódolt sejt tudja, hogy merre kell a nyirokérben haladnia, mert ismeri a környezetét. (lásd: a biológiai élet alapelve) Felismeri a keresett sejtet, rátapad a sejt falára, majd kilyukasztja. Az öreg sejt falán támadó résen a sejtfolyadék elfolyik, és az öreg sejt elpusztul. Az újszülött sejt ekkor elfoglalhatja a régi sejt helyét, és átveszi a szerepét, majd beépül a rendszerbe, mint ahogyan a kicserélődésben most is megtörténik, azzal a különbséggel, hogy ez a sejthalál egyben újjászületés és megújulás. Ugyanúgy játszódik le ez a jelenség, ahogyan a védekező rendszer antiteste vírust öl. Az új rendszerben nem az öreg sejt másolja le önmagát, hanem új sejt lép az öreg sejt helyébe, a felhalmozott hibák nélkül, és az öregedési folyamat (a hibák átörökítésének hiányában) megszakad. Ebben a rendszerben a feltételezésem szerint a műtéti hegek 8-10 hónapon belül eltűnnek, de a ma 60 éves ember is mintegy 5-8 év alatt 15-25 éves korúnak megfelelő állapotra fiatalodhat vissza. A jelenség felfedezésekor még azt feltételeztem, hogy a jó csontvelő állománnyal, akár ezer éven felüli kort is megélhet az átműtött páciens anélkül, hogy szenilissé válna, mert megvan hozzá a szabad agykapacitása. (lásd a folytatásban) Azóta kiderült, hogy ebben szerencsére tévedtem, mert (az agyfunkciók közül) 120-140 év körül felgyorsul a tudat szándékos leépülése. Ennek több oka is van, de most csak az életfenntartó részekre koncentrálunk. Az agyban ugyanis nincsenek nyirokerek, és nem a sejtkicserélődés elve érvényesül a folyamatban. Ez a szervűnk része ugyan a rendszernek, de csak a szívvel van (mellérendelt, /hardveri/) viszonyban.

 

Amikor az életfenntartó rendszert felfedeztem, összehasonlítottam az életfenntartó rendszerhez tartozó szervek kapcsolatát a valóságos, és a módosított változatban szükséges elvi működés szerint. Kiderült, hogy a felfedezett életfenntartó rendszer csak akkor lehet működőképes, ha az összes alkotórésze azt teszi, illetve arra alkalmas, amit jelenleg is végez. A műtétet követően a rendszer szervei működésében semmilyen változást nem fogunk tapasztalni az eredeti működéshez képest. A csontvelő ezután is folyamatosan fogja termelni az őssejteket, A nyirok erek, mint eddig, a csontvelőtől elszállítják az őssejteket a vakbélbe. A megtisztult vakbél-tömlő, mint eddig, időnként összehúzódik, hogy a belső folyadéknyomás a pillanatnyi vérnyomásnál nagyobb legyen, hogy elinduljon a folyadékáramlás a nyirokerekben a nyirokcsomók felé. A nyirokcsomókba érkező kódolatlan őssejt DNS-t, a nyirokcsomók kódolják egy soron következő kiöregedett sejt genetikai tartalmának megfelelően, mintha egy antitestet készítenének. Az elkészült őssejt-antitest a perifériás nyirokéren haladva felismeri a kiöregedett sejtet, megöli és elfoglalja a helyét. Az új sejt már nem visel magán semmilyen múltbeli emléket, mert fiatal, egészséges, erős. Tehát a rendszer részleteiben és egészében ugyanaz történik, mint ami lejátszódott a változtatás előtt, azzal a különbséggel, hogy bekövetkezik a fiatalodás.

 

Az önök elé tárt megoldásnak már nem technikai, biológiai, hanem csak erkölcsi és morális akadályai vannak, illetve lesznek. Amikor az ember elkészült, igen hosszú életű, nagy agykapacitású lény volt. Aztán történt valami, aminek egy műtéti átalakítás lett a következménye. Ezt a szakaszt éljük most. A műtétet végzők, a biológiai változtatásokkal párhuzamosan a tudatunkat is átalakították, ezért az itt leírt megoldás Önöknek is csak legfeljebb 120 fiatalos életévet garantál, illetve biztosít. Ez azonban nem a végső korhatár, mert az eredeti állapot 1200 éves időtartamról szólt. Az általam feltárt további részleteknek köszönhetően a most garantált 120 életévet valószínűleg néhány esetben még meg is lehet duplázni. E megoldás felé vezető út is, mint az eddig leírtak, amilyen meglepő, olyan egyszerű, de ez már egy másik tanulmány része.

 

A varratok megléte alapján fedeztem fel az életfenntartó rendszert, de a kutatásaim folyamán kiderült, hogy a varratok ennél is jelentősebb változtatást titkolnak, rejtenek.

E témára vonatkozó első, közel azonos szövegű cikkem 1995. májusában jelent meg először az Ufómagazinban a következő írásom, „A párhuzamos tudatok” témát tartalmazó pedig 1995 szeptemberében jelent meg ugyanott.

 

Köszönöm az érdeklődésüket, várom kérdéseiket.

 

Máté Imre

 

Ez az email cím védett a spam robotoktól, a megtekintéséhez engedélyezni kell a Javasriptet.

 

Utolsó frissítés: 2013 szeptember 12., csütörtök 05:23