Lesznek túlélők? Nyomtat Email
Írta: Administrator   
Világvége jóslatok

Az emberiség történelme során önjelölt látnokok sokasága keltett pánikot időről időre, sok esetben megalapozatlan világvége-jóslatokat hangoztatva. Baljós század-, illetve ezredforduló, rendszeres időközönként felbukkanó üstökös, Földünk felé haladó kisbolygó, esetleg meteorraj – olyan tényezők, melyekhez könnyen társítható az apokalipszis gondolata. Az elmúlt években új veszélyforrásról hallhatunk egyre többet: a mágneses pólusváltásról. Bár a világ minden pontján vizsgálják és kutatják a jelenséget, egyelőre különös módon alapvető kérdésekben sem egyezik a szakemberek véleménye.
Amikor Földünk még izzó, olvadt gömb volt, a fiatal bolygó ásványai lassan elkülönültek. A nehezebb anyagok, mint például a vas és a nikkel, lesüllyedt, és belőlük lett a gömb alakú földmag. A hatalmas belső nyomás megszilárdította a mag mintegy 2500kilométer átmérőjű fémgömbjét, de a felszínhez közelebb, ahol kisebb volt a nyomás, a vas és a nikkel folyékony maradt. E folyékony külső mag mozgásai gerjesztik a Föld mágneses mezejét. Abban az esetben, ha a vas és nikkel tartalmú folyékony külső mag hűlni kezd, lassul az áramlás sebessége, és a mágneses mező gyengülni kezd. Szerencsére a Föld magja nagyon forró – 3000-4000 Celsius – és nagyon lassan hűl: egymilliárd évenként száz fokot.
De vajon mi lenne a végeredménye annak, ha Földünk, még ha csak időlegesen is, de elveszítené mágneses mezejét? Úgy tűnik, a Marson végzett kutatások segítenek a válaszadásban.
A Mars négymilliárd évvel ezelőtt nagyon hasonlított a Földhöz: vastag atmoszférája, óceánjai és a legújabb kutatási eredmények alapján bolygónkénál 20-30-szor nagyobb mágneses mezeje volt. De hogyan lett akkor a Marsból a ma is látható halott, steril világ?
Az 1996-ban a vörös bolygóra küldött Mars Global Surveyor szonda ezt a kérdést is sikeresen megválaszolta. A bolygó kérgének vizsgálatakor egyértelműen bebizonyosodott, hogy ott egykor működő vulkánok ontották a lávát. A kihűlt, megszilárdult vulkáni kőzet a benne lévő vastartalmú fémeknek köszönhetően megőrizte az egykor létező mágneses mező nyomait.
A planéta természetes védőpajzsa azonban megszűnt, és megindult egy folyamat, melynek során a napszél hatására a Mars atmoszférája lassan megsemmisült, az óceánok eltűntek, és nem maradt más, csak egy halott bolygó.
Ha most kikapcsolnánk a Föld mágneses mezejét, akkor hasonló folyamat zajlana le. A Mars sorsa azt bizonyítja, hogy a mágneses mező védelme nélkül a Földön sem lenne élet.
És a kutatások eredményei azt sugallják, hogy erre, ha nem is a közeli jövőben, de komoly esély van, hiszen a soron következő földi pólusváltás már megkezdődött…
A vizsgálatok bebizonyították azt is, hogy Földünk néhány milliárd éves története során már jó néhányszor felcserélődtek a pólusok. A két pólusváltás között eltelt idő igen széles sávban mozoghat. Átlagosan 200 ezer évente történik meg, ám geológiai bizonyítékok szerint bolygónkon utoljára 780 ezer éve volt pólusváltás. A váltás időtartama is változatos: az Egyenlítő környékén relatíve gyors (2000 éves), míg a sarkvidékeken hosszabb, ott 11 ezer éves a felső határ. A váltás átlagos időtartama egyébként 7000 év, s mindezt harminc különböző helyszínről származó óceáni rétegmintából állapították meg a geológusok.
Ezt rég letűnt civilizációk után maradt használati tárgyak is igazolják. Sokat elárulhatnak például az agyagedények azoknak, akik tudják, mit keressenek. Ezek a tárgyak olyanok, mint a mágneses adatrögzítők. Megőrzik a Föld mágneses mezejének nyomait. A vulkáni kőzetekhez hasonlóan az agyag is tartalmaz vasrészecskéket, amelytől enyhén mágneses. Akkor lesz a dolog érdekes, ha az agyagot kiégetik. Ekkor ugyanis a magas hőmérséklet minden mágnesességet kitöröl belőle. Ezután az agyag a körülötte lévő mágneses mezőnek köszönhetően lehűlés közben újra felmágneseződik. Így minden égetett agyagedény megőrzi a keletkezése pillanatában ható mágnesesség egyfajta lenyomatát. Ha összegezzük a megvizsgált kerámiákból származó eredményeket, akkor lassú, apró változásokra figyelhetünk fel. Megtudhatjuk azt is, hogy ma a Föld mágneses mezeje 10-15 százalékkal gyengébb, mint 1845-ben, amikor a német matematikus Karl Friedrich Gauss mérni kezdte. Ha a folyamat gyorsul, akkor a mágneses mező néhány évszázad alatt eltűnik.
A tudósvilág nagyobb részének véleményével szembehelyezkedve a müncheni egyetem és a berlini Max Planck Plazmafizikai Intézet kutatói úgy vélik, felesleges a világvége miatt pánikolni. A német fizikusok laboratóriumi körülmények között szimulálták, hogy pontosan mi is történik a mágneses mező erejének hirtelen csökkenése, illetve eltűnése esetén. Véleményük szerint pontosan azok a hatások „sietnének a Föld segítségére”, amelyeknek pusztító hatásaitól annyira rettegünk: a napszél és a benne áramló elektromosan töltött részecskék. A német kutatók szimulációja alapján a Föld mágneses mezőjének hiányában a napszélben áramló hidrogén és hélium atommagok „beburkolják”, körbefogják a Földet, oly módon, hogy az ionoszférában kialakul egy, az eredetihez hasonló erősségű mágneses mező.
A napszél azonban egyelőre nem képes áthatolni a Föld mágneses védőpajzsán, és különösebb károkozás nélkül halad tovább. A fejünk felett nagy magasságban lezajló drámákat csupán az ún. sarki fény, az Aurora Borealis jelzi. Ha Föld egyszer elveszítené mágneses mezejét, ez a ritka, kizárólag a sarkvidékre jellemző jelenség bolygónk minden pontjáról megcsodálható lenne.
Azt, hogy a pólusváltás, illetve az azt megelőző gyengülés milyen hatással van az élő szervezetre, még nem tudjuk pontosan. Ám az bizonyos, hogy különösen heves napviharok után sokan számolnak be egészségi állapotuk romlásáról. Különösen igaz ez azokra a területekre, amelyek felett kritikusan elvékonyodott az ózonpajzs, vagyis ózonlyuk keletkezett, amelyen át a meggyengült mágneses mezőn keresztül a Napból és a kozmoszból érkező káros sugarak akadálytalanul áthaladhatnak. Ennek az emberre és más élőlényekre is komoly hatása van, hiszen ez a sugárzás bizonyítottan bőrrákot, szemproblémákat okoz, de lehetnek egyéb súlyos, ma még nem ismert következményei is. Európa egyes részei felett – ez sajnos hazánkat is érintette - 47%-os ózonréteg-ritkulást mértek.
Az Ufo-Controll Hálózat archívumában fellelhető anyagok némelyike még ennél is tovább mutat. Egyes mozzanatok arra utalnak, hogy az idegenek már ismerik a jelenséget, sőt nemcsak ismerik, mesterségesen is képesek előidézni, és hasznosítani a technológiában rejlő óriási lehetőséget. Sok történetben lelhetők fel ezzel kapcsolatos apró részletek, ám most ezekből kettőt ragadnék ki: mindkettő döbbenetes és megrázó.

- Az első idekapcsolódó esemény még 4-5 éves koromra nyúlik vissza. Lázasan feküdtem az ágyon, és egy fénygömböt láttam a szobámban. Mondtam is édesanyámnak, de ő ezt csak lázálomnak tudta be. A később történtek bebizonyították, hogy nem az volt…
- A következő eseménysorozatig, ami 1995. január 10-e körül kezdődött, eltelt 40 év. Kerékpárral járok dolgozni és menet közben elkezdett égni a fejemnek a bal oldala, egészen le a szemem aljáig. Valahogy nagyon furcsa érzés volt, hidegen égett. Apósomtól kölcsön kértem egy orosz típusú sapkát (ennek le lehet kötni a fülvédő részét), de ez sem oldotta meg a problémát. Talán egyhetes időszak után abbamaradt ez a hideg égő érzés. A következő furcsaság, amire felfigyeltem, hogy pontban nyolc órakor a fejemben megszólalt egy nagyon kellemes kis búgó hang. Az időpontot azért tudom ennyire határozottan, mert mikor 20 órakor a tévében jönnek a reklámok, mindig leveszem a hangot. Három egymást követő estén ugyanebben az időpontban hallottam a búgást.  Rövid periódusokban, kétszer, háromszor ismétlődött.

Hogy ennek a jellegzetes, szintén több beszámolóban felbukkanó hangnak van-e a későbbiek szempontjából valamilyen jelentősége, nem derült ki.

- Azon az estén nem hallottam a hangot. Elég korán lefeküdtem, és el is aludtam. Onnantól a következő, amire emlékszem, hogy iszonyatos fájdalmat érzek az egész testemben. A bal oldalamon feküdtem, nem bírtam megmozdulni, és előttem a falfelületet beborító tükörajtókon döbbenetes, rémfilmbe illő látvány tárult a szemem elé: az udvari ablaküveg mögött egy hatalmas gömb lebegett, aminek az eleje rácsosnak tűnt. A rácson belül jól kivehetően egy alak ült. Mintha műszerek is látszottak volna... Körülötte gőzölgött a levegő. Érdekes, hogy az ablakdeszkákat nem láttam a gömb előtt. Az ágyam mellett egy kb. 120 centiméteres alak állt, és kezét vízszintesen fölém tartotta. Testét fekete csuklyás köpeny borította, ami az arcát is eltakarta. A két alak közt a függöny a szoba közepe felé felemelkedett. A lények beszélgettek, s én tökéletesen megértettem az elhangzottakat. Mindez akkor történt, mikor egy iszonyatos fájdalom révén, a tudatomnak egy perifériás részére sikerült visszatornázni magam. Innentől emlékszem határozottan a dolgokra. Tudom, hogy a mellettem álló alak hozzám ért, amitől viszolyogtam, mert gusztustalan volt a keze. A testméretéhez képest aránytalanul hosszúak voltak az ujjai. Mind a négy puha, kissé kipúposodó ujjvégződésén karomszerű képződmény látszott. Mivel pizsama nélkül alszom, tisztán éreztem, mikor hozzám ért. Hideg, vizenyős volt a tapintása. Megfogott, és szó szerint meglötyögtette a testemet. Azt az érzést sohasem fogom elfelejteni. Mintha deréktól lefelé, a bőrömben víz lotyogott volna. A következő pillanatban az ágy mellett álló megszólalt: "Kérek még energiát!"
Ekkor még kétszer őrületes, szinte leírhatatlan fájdalom-hullám áradt rajtam végig. Egy szörnyű hideg égő érzés, ami az egész testemet átjárta. Emlékszem, hogy ordítottam. Kis idő után a gömbben ülő alak rászólt a társára, hogy hagyja abba, nincs engedélyük, hogy így végigcsinálja, az idő letelt, próbálja inkább törölni a tudatomat. Ekkor még egyszer éreztem azt a pokoli fájdalmat, de már csak a fejemben. Ezután a mellettem álló ismét megszólalt:
"Emlékezni fog rá. El fogja mondani. Nem tudom miért, de 40 évvel ezelőtt sem sikerült a törlés."
Erre jött a válasz: "Nem baj. Ha el is mondja, ez számukra annyira elképzelhetetlen, hogy úgysem hisz neki senki."
- Emlékszem rá, hogy válaszoltak a kérdéseimre. Több mindenről is szó volt, de csak arra az utolsó kettő percre emlékszem tisztán. Elmondták, hogy sejtet visznek el, és hogy ez a feladatunk, hogy ezt a sejtet termeljük. 4-5 éves korban hoznak valamit, és azt pontosan 40 év múlva elviszik. Azt is elmondták, hogy amíg ezt hordjuk magunkban, ez valamiféle védettséget biztosít nekünk. Utána pedig a környezeti hatások, érzékenység és egyéni szerencse alapján történik meg az elhalálozás. Arról is beszéltek, hogy a hidrogénnel és valami hideg energiával a molekulák forgási irányát meg tudják változtatni. Ezáltal idő-legesen szinte fel tudják bontani az emberi szervezetet.”

A másik eseménysorozat alanya egy 32 éves hölgy volt, aki szinte kísértetiesen ugyanezeket a szavakat használta…
-Közölték velem, hogy két gyermekem fog születni, és közülük az egyik az övéké. Arról is volt szó, hogy miért van erre szükség. Nagyon hosszasan magyarázták, de ez még a mai napig sem világos a számomra. Beszéltek a fehérjék szerkezeti felépítéséről, a molekulák forgási irányáról, valami külső hatásról, de ezeknek az összefüggéseire sem sikerült rájönnöm. Azt mondták, hogy kellenek túlélők.
A Földön minden élő szervezetet balra forgató molekulák alkotnak. A kutatások bebizonyították, hogy az ettől eltérőek a bolygónkon ható sugárzásokat nem képesek elviselni. Nem életképesek, ezért rövid időn belül elpusztulnak. Ez valószínűleg szorosan kapcsolódik ahhoz a tényhez, hogy bolygónk mágneses mezejét jelenleg egy, a Föld felszíne alatt zajló, balra forgó áramlás hozza létre és tartja fenn. Ha ennek az áramlásnak megváltozna az iránya, megváltozna a mágneses pólus is, és ez jelen ismereteink szerint bolygónk élővilágára katasztrofális következménnyel járna – mint az a fenti történetekből is kiderülhetett. Mint ahogyan az is: bár az idegenek ismerik és használják ezt a folyamatot, bolygószinten nem tudják, vagy nem akarják alkalmazni. Ha a katasztrófa bekövetkezik, csak a kiválasztottak élhetik túl azt. Arra, ismerve fajunkat, hogy az emberiség „a javulás útjára lépjen”, és elérjen egy olyan szintet, amelyen más civilizációk már nem kísérleti nyúlnak, hanem egyenrangú partnernek tekintik, és megosztják velünk tudásukat, egyelőre vajmi kevés esélyt látok. Mennyi idő alatt következik be egy efféle változás? Mennyi ideig tart? Kérdések, amelyekre – nem lévén példa az emberiség történetében – nincs válaszunk. Pedig talán globális túlélésünk függ tőle…
Utolsó frissítés: 2013 szeptember 11., szerda 14:21