| A szkafanderes alakok titka |
 |
 |
| Írta: Alienita |
|
1 / 3 oldal
44 évvel ezelőtt egy angol tűzoltó, Jim Templeton kirándulni vitte családját a közeli mocsarakhoz. Új fényképezőgépével egy egész sorozat fotót készített lányáról. Jim örökre emlékezni fog arra, amit az egyik előhívott fotó hátterében megpillantott. - 1962 május 23-án szép idő volt. Nem sütött a nap, de kellemes idő volt. Úgy döntöttem, lefényképezem a lányomat, Elizabethet az új ruhájában. Amikor az előhívott képeket megkaptam, teljesen más volt, mint amire számítottam. Egy szép képre számítottam, amin a lányom mosolyog, ehelyett azt kellett látnom, hogy háttérben egy ember áll olyan öltözékben, ami űrruhára emlékeztetett. De vajon ki ez, és honnan került ide? – tette fel a
 kérdést magának a lánglovag. - Egyik délután egy fekete Jaguar érkezett a tűzoltóság elé. Két férfi érkezett vele, akik azt kérték, vigyem el őket pontosan arra a helyre, ahol a fotó készült. Rákérdeztem, hogy honnan jöttek, mire azt a választ kaptam, hogy ez nem tartozik rám. Egyébként is csak számuk van, és a kormánynak dolgoznak. Ennyit kell tudnom.
Templeton elkalauzolta a két idegent a helyszínre, ahol részletesen kikérdezték, kitérve az időjárási viszonyokra és a helyi madárvilágra is, majd azt sugallták neki, hogy véletlenül egy sétáló embert sikerült lefényképeznie. Ő azonban határozottam állította, hogy akkor rajtuk kívül senki nem tartózkodott azon a környéken és ő sem látta az alakot. A furcsa viselkedésű idegenek dühösen bepattantak kocsijukba és Templetont otthagyva elviharzottak. A tűzoltó öt mérföldet gyalogolt hazáig, de soha többet nem zaklatta az üggyel kapcsolatban senki.
A sci-fi filmek közkedvelt szeplői a MIB-ek (azaz Men In Black-ek – emberek feketében -), akik megfélemlítik, megzsarolják az ufóesetek szemtanúit. Afféle fantomok ők, akik utasításra teszik dolgukat, ám létükre eddig semmiféle kézzelfogható bizonyíték nem volt. A fenti elbeszélés azonban arra utal, hogy talán mégsem fantáziaszülemény a titokzatos kormányügynökök léte, felbukkanása… Eltelt több mint két évtized, és két magyar tinédzser fiú jogosítvány híján „stikában” motorozni ment a falujukhoz közel eső földútra, ahol is döbbenetes élmény várta őket. - 1984-ben gyerekek voltunk még, 14 évesek talán. Csodálatos nyári nap volt, szokásunkhoz híven elmentünk motorozni a határba. Jogosítványunk persze nem volt, ezért csak az eldugott földutak jöhettek számításba. Egy nagyobb motorozás után félreálltunk, a motort letámasztottuk és ráültünk. Néztük a távolban kéklő halastavakat, és arról beszélgettünk, hogy milyen jólesne egy fürdés a kánikulában. Egyszer csak ösztönösen mindketten elhallgattunk, hátrafordultunk, és az eperfák között döbbenetes látvány tárult a szemünk elé: az úton egy kb. 3-3,5 m magas, hófehér szkafanderes alak „ment” végig. Tisztán látszott, hogy nem lépked, hanem siklik a levegőben… - idézi fel a történteket Sándor, az egyik szemtanú, aki ma is
 beleborzong az emlékekbe.- Mintha végigtolták volna görkorcsolyán, vagy egy futószalagon haladt volna. Alig hittem a szememnek, meg is kérdeztem Sanyit, hogy látta-e, ő erre azt válaszolta, hogy gyorsan menjünk onnan. – erősíti meg István barátja szavait.
 - Mikor az alak a szurdokban eltűnt, mi ijedtünkben ösztönösen a másik irányba indultunk a motorral, de aztán, úgy pár-száz méter után, István kíváncsi lett, így visszafordulunk, hogy meggyőződjünk róla, mit is láttunk. Visszajöttünk ide, lenéztünk az útra – akkor még nem voltak fák, tisztán le lehetett látni. Akkor azonban már semmit nem lehetett látni, az út kihalt volt, az alak eltűnt.
- Nagyon tisztán emlékszem rá, szinte még most is a szemem előtt lebeg a kép – mondja István, a páros vállalkozó szelleműbb tagja.
- Hófehér volt, merev testtartással siklott. Az arcát sajnos nem lehetett kivenni a rajta lévő, teljesen átlátszatlan fekete maszk vagy sisak miatt. A teste, a végtagjai teljesen mozdulatlanok voltak. Számomra az volt rajta a legfeltűnőbb, hogy a lábán valamiféle ormótlan, leginkább síbakancshoz vagy csizmához hasonló lábbeli volt, nagyon vastag talprésszel. |
| Utolsó frissítés: 2009 május 26. (kedd) 11:22 |
