| A szkafanderes alakok titka - oldal 3 |
 |
 |
| Írta: Alienita |
|
3 / 3 oldal
A történet tulajdonképpen ennyi. Ha csupán a két magyar fiatalember történetét ismernénk, szkeptikusok számára nyitva állna a lehetőség, hogy elbeszélésüket a túlfűtött fantázia számlájára írják. Mint ahogyan – még így, ismerve az angol esetet – is feltesznek néhányan „érdekes”, „nyitott gondolkodásra utaló” kérdéseket, melyek között a listavezető számomra az, amely afelől érdeklődik: hogyan lehetséges az, hogy régen nem kellett az idegeneknek (akik a kérdező álláspontja szerint nem is léteznek) védőruha, most meg kell?  Lassan nekünk is kell, embereknek, akik ennek a bolygónak a körülményeihez asszimilálódtunk, hiszen a levegő olyan szennyezett egyes területeken, hogy Japánban és Kínában mindennapos látvány az utcán szájmaszkban közlekedő emberek látványa, akik a mindent ellepő szmog ellen védekeznek ily módon. Ha növekszik az ózonlyuk, lehet, hogy közeli utódaink már csak védőfelszerelésben léphetnek ki az utcára: fekete plexi védi majd arcukat-szemüket a napfény káros sugárzásától (szakemberek szerint már manapság sem ajánlott hatékony napszemüveg nélkül kimerészkedni a tűző napsütésbe – ettől már csak egy tyúklépés az átlátszatlan plexi védőfelület).  Néhány évtizede még reggeltől estig kint napozhattunk a tűző napon, akkor sem kellett bőrráktól tartanunk, mint ahogyan a növekvő légszennyezettség következtében is egyre nő az asztmás, allergiás megbetegedések száma. Egy idegen, aki ide látogat – esetleg egy mesterségesen steril világból -, oxigéndús, tiszta levegő helyett már csak mérgezőt talál, és káros, számára talán halálos dózisú sugárzást…De a fantázia és a találgatások birodalmából térjünk vissza a tények területére. Sós Tibor ufókutató, meghallgatva a két szemtanú elbeszélését, valamint kielemezve az angliai fotót és történetét, érdekes párhuzamokat fedezett fel a két eseménysorozat között. - Három olyan közös tényező is akadt, amelyet mindenképpen érdemes figyelembe venni. Az egyik, hogy mindkét helyszín közelében - 25 km-nél közelebb - atomerőmű található. Hogy ennek van-e valamilyen szempontból jelentősége, azt egyelőre nem tudjuk. A másik - ugyancsak érdekes – egybeesés, hogy mindkét esetben vasútvonal található a közelben. Az utolsó részlet, hogy az esetek lápos, vizenyős terület közelében történtek – amely, mint az Ufo Controll archívumában őrzött esetek közül néhány eset bizonyítja, már gyakoribb párhuzamnak számít, hiszen néhány éve látott napvilágot egy elbeszélés, amelynek főszereplője egy vasúti töltésen át egészen egy mocsaras, nádas területig követett egy idegen lényt, amely a szemtanú elmondása szerint felfedezésekor valamiféle mintavétellel volt elfoglalva.
- Ha jól emlékszem, harmadikos gimnazista lehettem, mikor egy nagyon szép napsütéses délután Kuszi nevű kutyámmal útnak indultam egy kis környékbeli kirándulásra. A vasúti töltés mellett bandukoltam, közben a kutyám hol előrement, hol pedig oldalra tűnt el a nádasban. Zörgést hallottam a nádasból, de igazából nem foglalkoztam vele és felkapaszkodtam a vasúti töltésre. Ahogy felértem és lepillantottam a töltés másik oldalán, megláttam egy kis alakot, amint a töltés aljában hajlong, kaparászik, vagy vizsgál valamit. Olyan 6-7 méterre lehettem tőle, de jóval magasabban. Talán ez is lehet az oka, hogy ilyen közel engedett magához, hiszen előbb nem vehetett észre. - emlékezett vissza István, aki előbb megdöbbent, majd hirtelen elhatározással a lény felé iramodott, hogy megpróbálja elfogni. Természetesen nem járt sikerrel…
Szinte tökéletesen illeszkedik a „sorba” az az eset is, amelyről Linszter Árpád, az Ufószövetség elnöke Szegeden, az augusztusi Negyedik Dimenzió Magazinműsorban számolt be. - ’97 augusztusában történt egy Debrecen-közeli településen, Nagyrábén. Egy helyi gazdálkodó éppen a földjét szántotta traktorral, amikor észrevette, hogy nem messze tőle, egy zsombékos, lápos területen egy különös alak matat a földön. Nemsokára felbukkant a gazda egyik ismerőse kerékpárral, aki szintén megállt: most már ketten óvakodtak az alak felé. Kb. nyolcvan méterre tudták megközelíteni, és igazán szemügyre venni. Furcsa kezeslábas volt rajta, a fején sisak, amelyből egy antenna állt ki, a szemet védő rész pedig pirosan világított. Hogy meddig néztek farkasszemet, egyikük sem tudja pontosan, de amikor a traktorral elkezdték megközelíteni a lényt, az elkezdett emelkedni, majd eltűnt.
- Mindezekből természetesen még korántsem lehet messzemenő következtetéseket levonni – megpróbálni is nagy hiba lenne -, ám arra mindenképp érdemesek, hogy odafigyeljünk rájuk, és ha később újabb, hasonló aspektusú történetek bukkannának fel, összevetésükkel esetleg továbbléphessünk, és teóriáknál többet tudjunk felmutatni. De mindez kétségtelenül bizonyítja, hogy bőven van még mit kutatnunk. – állapította meg mintegy végszóként Sós Tibor, a szegedi Ufo Controll vezetője. |
| Utolsó frissítés: 2009 május 26. (kedd) 11:22 |