| Az ufókutatás „árnyékos oldala” - oldal 2 |
 |
 |
| Írta: Alienita |
|
2 / 3 oldal
Szerencsére nem minden, idősektől származó elbeszélés tartozik ebbe a két utóbbi kategóriába. Vannak az archívumunkban rendkívül értékes beszámolók, amelyeknek főszereplői szintén szépkorú emberek.
Az egyik legjobb példa erre máig egy dorozsmai parasztbácsinak az elbeszélése, aki telefonon kereste meg Sós Tibort. Az elhangzott információkból a kutató akkor még nem sejthette, hogy másfél évtizedes pályafutásának egyik legjelentősebb anyagába botlott. Józsi bácsi elbeszéléséből hamarosan kiderült, több ízben „találkozott” már idegen objektummal a háza környékén. Angol WC nem lévén éjszakánkét az udvaron álló árnyékszékre járt, így vált szemtanújává néhányszor az ufók megjelenésének. Van, akinek itt véget is érnek az élményei, nem úgy Józsi bácsié, aki egy éjszaka igen különös dologra dolgokat élhetett át. - Valamikor az éjszaka közepén felébredtem, hogy rosszul fekszem, talán nyomom a szívem, ezért átfordultam a jobb oldalamra, vagyis az ajtó felé. Még nem volt időm újra elaludni, mikor megdöbbenve vettem észre, hogy az üvegajtón keresztül úgy derékmagasságban egy világos fénycsík kúszik be a függönyön keresztül.
 Az álom rögtön kiment a szememből. Nem értettem a dolgot, de valahogy nem akarózott felkelni, hogy jobban szemügyre vegyem a különös „látogatót”. A fénycsóva olyan 5-10 centiméter átmérőjű lehetett - mint egy vizespohár - és csíkosnak hatott. Lassan közeledett az ágyamhoz és a vége olyan lekerekített, ellaposodó volt, mint egy kígyó feje. Miközben ferdén lefelé haladva közeledett az ágyam sarkához, olyan kicsit rezgő, oldalazó mozgást is végzett. Mikor elérte az ágy végét, megállt. Síri csend volt, amit egyszer csak értelmes emberi hang tört meg.Valaki emberi hangon azt mondta: „Megvan, mehet!” Egyedül egy tanyán, éjszaka… Józsi bácsi szerencséje, hogy vagy az idegenek manipulálták az érzéseit, vagy különösen erős idegekkel rendelkezik, ám tény: nem kapott szívinfarktust, pánikrohamot, semmi effélét, mi több, elmondása szerint még félelmet sem érzett…
- Akkor nem féltem, de magam sem tudom megmondani, hogy miért. Talán időm sem volt rá, mert szinte mindig történt valami nagyon érdekes. Ahogy néztem a fényt, egyszer csak ez a világos, sárga csíkos fénynyaláb eltűnt, és ugyanazon a nyomvonalon egy ugyanolyan vastag, de narancssárga fény kezdett bekúszni az ajtó üvegén keresztül. Mikor elért az ágyamig elkezdett dagadni, majd mikor keresztmetszetre úgy meghízott, mint egy vizes lavór, egyszerűen hosszában szétnyílt. Ebből a formátumból, mint egy sárga köd hömpölygött szét valami, és szép lassan betöltötte az egész szobát. Mikor már a plafonig emelkedett, egyik pillanatról a másikra mintha berobbant volna, nappali világosság öntötte el az egész szobát. De ezt olyannak kell elképzelni, mint mikor éppen lemegy a nap, és még minden gyönyörű sárgás fényben úszik. Azzal a különbséggel, hogy a szoba legsötétebb zugában is egyforma világosság volt. Minden csillogott, annak ellenére, hogy a fény forrása nem látszott.
Csak az ufókutató a megmondhatója, mióta hiányzott a puzzle-ból ez a darabka. Bár valószínűleg vannak néhányan, akik biztosan fantazmagóriának fogják minősíteni az elmondottak jó részét, őket most felejtsük el. Hát kell ennél meggyőzőbb, ennél nagyszerűbb bizonyíték egy idegen technológia jelenlétére, mint ez a történet? Évek óta tudunk erről a szobában jelentkező fényről, egymástól több száz kilométerre élő hiteles szemtanúk pontos leírást adtak róla, és akkor egy tanyasi bácsi precízen leírja ugyanezt, csak éppen teljes folyamatában. Ezzel olyan információkat mondott el, amit csak egyféleképpen szerezhetett be: ha átélte. |
| Utolsó frissítés: 2009 május 26. (kedd) 11:22 |