| Az ufókutatás „árnyékos oldala” - oldal 3 |
 |
 |
| Írta: Alienita |
|
3 / 3 oldal
Szintén nem fiatal már annak a beszámolónak a főhőse sem, akinek anyaga néhány hónapja jelent meg az Ufómagazin hasábjain. A sátai kastély igazgatónője többedmagával vált szemtanújává egy hatalmas objektum megjelenésének, majd távozásának.
- A függőfolyosóval egybeépített ebédlő lapos teteje fölött egy óriási, henger alakú tárgyat pillantottam meg. Nagyon lassan, hangtalanul úszott az égbolton. Körülbelül szemmagasságban volt és mintegy 13 méterre tőlem légvonalban. Ekkor még látható volt az alja, a teteje és a jobb oldala is, és mintha színaranyból lett volna. Úgy tűnt, ez az objektum saját fénye; akkor még mást nem láttam. Nagyon lassan haladt, olyan lassan, hogy szinte sétálhattam volna alatta. Alig győztem várni, hogy vége legyen, mert nagyon féltem. Az intézetben rajtam kívül nyolcvan gyerek volt és két éjszakás. Egyfolytában az járt a fejemben, hogy bizonyára valamiféle rakétát látok, ami ha lezuhan, felrobban az egész kastély…
- Később már láttam, hogy nem rakétáról van szó: a tárgy eleje kb. egy méter hatvan vastagságú lehetett, az eleje kicsit kigömbölyödött, kb. olyan 10 cm-es szögben, és azon a területen volt egy abroncsszerű rész – egy jó arasznyira tippeltem -, abban ekkor már egy rózsaszínű és kék fény villogott, ami mintha folyt volna körbe-körbe az objektumon. Ahogy a hatalmas valami úszott kifelé a képből, lehetett látni, hogy a teljes nagysága kb. 20-25 méter. Az eleje már a szomszéd kerítésénél volt, amikor a végét még az épület sarkánál láttam… A látványt egy beosztottjával figyelhették, másnap pedig kiderült, rajtuk kívül még számosan látták az objektumot a környéken. A beszámoló tehát ezúttal is igazoltan hiteles volt, ahogyan az a történet is, mely Szegedhez már némileg közelebb, Jánoshalmán esett meg, a főszereplő ezúttal is egy idős hölgy, Kati néni.
 - Este tévét néztem, majd lefeküdtem a nappaliban. Az erkélyajtó – mint mindig – nyitva volt. – kezd bele csillogó szemmel a történtek felidézésébe az idős asszony. - Nagyon lassan tudok elaludni, most is becsuktam a szemem, pihentem, egyszer csak hirtelen úgy éreztem, rajtam kívül még valaki van a helyiségben. Semmiféle hang nem hallatszott. Ahogy feküdtem, mintha fölém hajolt volna valaki. Szép lassan kinyitottam a szemem, és megdermedtem. Azt a látványt míg élek, nem fogom elfelejteni… Egy szürke bőrű, hosszúkás alakú fejet láttam magam előtt, nagy, rózsaszínes árnyalatú szemekkel. Talán negyven centire lehetett az arcunk egymástól: pont egymás szemébe néztünk. - Úristen, – gondoltam – ez valami űrlény - és ijedtemben visszacsuktam a szemem, próbáltam úgy tenni, mintha aludnék. Nem sokkal később mégiscsak óvatosan kinyitottam – ez három-négy alkalommal ismétlődött meg. Bár nagyon nyugodtnak éreztem magam, és nem próbáltam megmozdulni, olyan érzésem volt, ha akarnék, sem sikerülne: mintha valamilyen erő enyhén lenyomva tartott volna. Egy nagyon furcsa bizsergés járta át az egész testem. Egy nagyon alacsony fotelágyon feküdtem, velem szemben egy három szárnyas nagy ablak volt, az előtt pedig három szürke „emberke” állt egymás mellett. Különböző magasságúak voltak – a legmagasabb kb. 1,80-2 m -, de egyforma vékonyak; csak álltak ott és forgatták a fejüket, mintha nézelődnének. Hátulról kapták a fényt, az ablak felől, így tökéletesen kivehető volt az alakjuk és az arcuk is kivehető volt.
Talán harmadszor nyithattam ki a szemem, mikor már azt tapasztaltam, hogy a negyedik alak is mellettük állt. Utólag furcsa, de eszembe sem jutott félni, pedig egy negyedóráig legalább eltartott a „látogatás”. Én mindeközben hol becsuktam a szemem, hol kinyitottam; az utolsó alkalommal már nem volt az ablak előtt senki. Ekkor óvatosan felkeltem és kimentem az erkélyre, rákönyököltem a korlátra és nézelődtem, de semmit nem láttam. Nagyon furcsán esett a mozgás, mintha a végtagjaim nehezebbek lettek volna. Az idős asszony igen bátran beszámolt környezetének fantasztikus élményéről. Volt, aki megmosolyogta, volt, aki erősebben reagált, ám a lényeg senki nem hitt neki. Pedig nem színezett, nem körített regényt a történtek köré, csak elmesélte, mi történt. És hogy hiteles, valódi találkozásban volt része, pár jól irányzott kutatói kérdés után egyértelműen kiderült…
|
| Utolsó frissítés: 2009 május 26. (kedd) 11:22 |