A sindonológiai kutatók úgy gondolták, hogy szükséges a lepel, mint szövet vizsgálata. Milyen a szövéstechnika? Milyenek a szövet szálai? Mikor szőtték a vásznat? Mérthát, ha a vásznat i.sz. körül szőtték, akkor ugye valódi a lepel.... Látható, hogy abszolúte nem, hisz nem attól lesz valódi a lepel, hogy Krisztus idejéből származik.... A lepel attól lenne valódi, ha minden a feltételezést igazolja, azaz a feltámadási lenyomatot. Majd látjuk, hogy semmi sem fogja igazolni, de ne vágjunk a dolgok elébe.. Vagyis a lepel vizsgálata csak arra volt jó, hogy amennyiben nem a várt idő-szakból származik, akkor kizárja a valódiság lehetőségét is.

Nos ez megtörtént, ugyanis a C14-es vizsgálatok szerint a lepel 1350-ból származik /Dr. Tyrom/. Következtetés: A lepel nem valódi, azaz nem Jézus vélt feltámadását bizonyítja, de vizsgálódjunk csak tovább, mert egy bizonyíték nem bizonyíték! Később kiderült, hogy a minták származása bizonytalan, ugyanis Saldrini vatikáni megbízott nem adott mintát a lepelből. A kérdés, hogy akkor ki adott, és milyen mintát, és mire költötték a pénzt, és miért beszélnek C14 vizsgálatokról? A lepel vizsgálatának fontos momentuma volt, amikor polleneket, azaz virágpor szemcséket találtak a leplen. Felcsillant a lehetőség arra, hogy a Szentföldről származó pollenek majd bizonyítják a lepel eredetiségét. Sajnos megintcsak téves feltételezések igazolására költöttek el sok-sok pénzt..., ugyanis a lepel sok év-százados kalandos útja során majdcsak végigjárta a szent helyeket, ahol csókolgatták, tapogatták, mindenféle emberek, miközben megtekintéséért, megérintéséért, sok esetben un. alamizsnát, azaz adományokat fizettek. Jó üzlet volt a lepel bemutatása... persze nem ez itt a gond, hanem az, hogy a felső légkör gyakorlatilag egy pollenszállító közeg, amely a világ virágporait keveri és szállítja. Gyakorlatilag a virágport szétteríti, szinte egyenletesen az egész világon. Erről egy tudományos közlemény jelent meg egy magyar kutatónő munkájaként, a könyv címe: Pollenháború.

A második tudományos vizsgálat is negatív eredménnyel zárult, de hát mért is adnák fel a hívek. A hit, az hit....

Újabb "szupertechnikai" vizsgálat következett, melyet egy álhír indított el. Az történt, hogy egy fotós, aki elsősorban a fluoreszcens fototechnika kiváló művelője, fotókat készített a képről, majd ezeket a fotókat több cég, - köztük a NASA is- háromdimenzióssá alakította. Ez manapság már egy ismert, un. relief technika, amely azon alapul, hogy a világosságinformációkat magasságinformációkká alakítja. Az érdekes, esetlegesen pótinformációkkal szolgáló, de különösnek nem mondható vizsgálat eredményét szenzációként harsogta szét a média, mondván, hogy a kép háromdimenziós információkat hordoz... Sajnos a kép nem hologram, így nem hordozhat háromdimenziós információkat, azaz nem tudunk pl. az alak képe mögé nézni..

Ha már a kép vizuális vizsgálatáról beszélünk, megemlítem, hogy a képpel több baj is van. Ha egy embert leterítenénk bármilyen szövettel, ha pl. előtte beszórjuk festékporral, majd levesszük róla az anyagot, akkor azt tapasztalnánk, hogy nem keletkezik éles, minden részletet híven őrző lenyomat. Továbbá, ha figyelembe vesszük a kor - többek szerint - alkalmazott halott beterítési módját, mármint hogy /a test alatt leterített vászonnak a fejen átvetve/ az alsó, felső test letakarása valóban úgy történt, akkor a fejtető lenyomatának is a leplen kellene lennie, de bizony az hiányzik.

A tudomány nem ismer olyan fizikai folyamatot, amely a feltámadó test sugárzási vektorait - már ha ilyenek lennének - a testre merőlegesen vezérlik. Persze ez az eshetőség nyilvánvalóan kizárt, mégis adnunk kell egy lehetséges, és kivitelezhető módot a lepel keletkezésére, (hisz az létezik), nem elég minden eshetőséget kizárni! De még nem is ismertünk meg minden eshetőséget. A fentiek ugyanis a festmény lehetőségét adják, hisz csak így lehetséges, hogy minden apró részlet-re kiterjedő kép van a leplen /arc oldala, haj, sebek helye/.
Na de akkor festéknek kellene lenni a szálak felületén, azt viszont nem találtak, csak egy kismennyiségű vasoxidot, viszont ez kevés lett volna egy festmény létrehozásához. Ezen kívül a leplen talált vérfoltok sem illenek a festménykoncepcióba. Akkor tehát mégis marad a lenyomat lehetősége? Nem, korántsem... De előbb nézzük csak, valóban vérfolt van-e a leplen. Hát a vizsgálatok ezt bizonyítják. Bizony AB vércsoportú vérfoltok vannak a leplen. Azonban, nincsenek rajta izzadságfoltok. Mért baj ez? Mert ha vérfoltok vannak, izzadságfoltoknak is kell lenniük. De hisz lemosták, megkenték a testet olajokkal.. Nos olajfoltok sincsenek a leplen. Ha viszont lemosták a corpust, akkor nem lehet rajta izzadság és vérfolt. Hát izzadság nem lehet, de vérfolt lehet, mert hogy a sebből még hosszú ideig folyhat a vér. Hát igen az élő embernél igen. A halottnál azonban két eset van. A test felszínén a vér 6 perc alatt megalvad, a test belsejében pangó vér 2-3 óra alatt. Mármost az a kérdés, hogy egy halott temetési előkészítése mennyi időt vett igénybe, pl. 3 órát tartott-e? Ha igen, akkor a testből csak vérsavó szivároghat, de a leplen nem ez van, hanem vér. Nos a test lemosása, előkészítése, bizony órákat vett igénybe, tehát a vér nem folyhatott ki a testből, illetve ami kifolyt az lemosták. Pont azért mosták le, hogy ne legyen vérfoltos..., hogy ne vérezze be a halotti lepleket, tehát a lepel nem lehet véres. De mit is beszélek... Lepel, leplek...? A többes szám a Bibliában adott, lepedőkről van szó és kendőről. Tudniillik a kor szokása szerint gyolcsokba. lepedőkbe tekerték a testet és a fejre egy kendőt tettek tehát nem lehet egyetlen lepel-ről szó. Nem ilyen megoldást említ a Biblia. Nem egy lepelről. hanem több kendőről beszél. A kendőn csak egy arc lehet, azonban a mi leplünkön egy teljes alak van, alul-felül nézetben, pengeélesen véresen, izzadság és olajmentesen.

Tisztára Sherlock Holmesnek érezhetjük magunkat. Vajon van-e, lesz-e valamilyen ésszerű megoldás, ahol minden passzol.... Természetesen lesz, hisz ha nem így lenne miért írtam volna ezt a cikket? Feltűnési viszketegségből..? A meglévő dolgok ismétlése nem lenne ésszerű dolog, újabb ismeretek nélkül. Kérek még egy kis türelmet, figyelmet....
Veronika keszkenője

A Jézus-történet egyik epizódjáról ejtsünk néhány szót! Ez a "Veronika kendője" esemény, vagyis az az epizód, hogy a keresztet cipelő Jézushoz odalépett egy Veronica nevű lány, aki megtörölte a Krisztosz izzadt ábrázatját. Ebből viszont látható, hogy amennyiben a kendőről. keszkenőről esik szó, mely a sírban volt, külön a kendőktől, akkor azon nem lehetett a Jézus arcának lenyomata, hisz akkor még csak cipelés történt, s nem a vélt, de már az előzőkben foglaltak szerint elvetett feltámadás. Egyébként azoknak akik figyelmeztetésem kérésem ellenére, bár hívek, s mégis olvassák a hitet teljesen mellőző tudományos fejtegetésemet, azoknak egy meglepő dolgot megem-lítenék. Jézus maga mondja, hogy nem halt meg, s ezzel egyszersmind kijelenti, hogy nem támadt fel. Ez a rész a Bibliában a János 20-ban olvasható emígyen: "Nem mentem még fel az én atyámhoz". Figyelmeztetem a híveket, hogy nem az Isten által teremtett Pokol tornácáról mondja ezt, hanem Mária szerelme háta mögül, aki azt hitte, hogy a kertésszel beszél, mert hát annyira elborult az agya a fájdalomtól... Egyébként két fényes ruhájú alak is figyelmeztet: "Mért keresitek az élőt a holtak között.?" Gondolom Jézusnak már csak hinnünk kell a Bibliában. Ha ezt nem tesszük, hitünk hiteltelenné válik... Ha ezt tesszük akkor is.. Térjünk most már rá a lehetséges megoldásra! A megoldás első megközelítésben kétféle lehet /szerintem, természetesen.../:


1. Vegyünk egy vásznat, feszítsük ki.
2. Fessünk rá egy alakot előlről hátulról krétával.
3. Tegyük ki a napra, néhány napra hétre.
4. Poroljuk le a krétaport, és előtűnik egy negatív kép, hisz a vékonyabban takart részeken a barna szövet kifakult, a vastagabb krétaréteg alatt viszont a nap fakító hatása nem érvényesült, s az anyag változatlan maradt. Sok évszázad alatt a szövet eredeti színe kifakult, s csak halvány emléke maradt az eredeti harsány színeknek. A felületről lesepert krétából már csak egy kis vasoxid por maradt, egyébként a szálak felszínén festéknyomok nincsenek. Következzék a második megoldás !


1. Vegyünk egy vásznat, feszítsük ki.
2. Fessünk rá egy alakot elől-hátul-nézetben, krétával.
3. Tegyük be egy penészes pincébe néhány évtizedre, évszázadra, majd találjuk meg,
4. Poroljuk le a krétaport, és csodálkozzunk, hisz a kezünkben tartjuk azt a leplet, amelyet a turini lepel néven ismerünk, azaz pár csepp vérrel még hitelesebbé tehetjük, ha a homlok és az oldalbordák környékére cseppentünk néhány cseppet. De vigyázzunk nehogy úgy járjunk el, mint ahogy a Biblia írja, azaz össze ne hajtogassuk a lepedőnket, ezt az egyet, mert akkor a vérfoltok több helyre is átkenődnek a leplen! Olyan helyekre is, ahol eredetileg seb sem volt, s így ugye vérzés sem lehetett. A turini leplen vérkenődések nincsenek, s ezért csak ugyanilyen óvatosan járt el a hamisító, a "valódi arcmáson", ugyanis mondjuk most már el, hogy bizony nem egy ilyen lepel van a világon, hisz a XIII. század közelében sok un "valódi arcmást" készítettek az új hitrendszer fő alakjáról, s ezeket a képeket, bár Jézusról sem fénykép, sem hiteles leírás, sem hiteles festmény nem maradt fenn, mégis valódi arcmásnak, latin kifejezéssel vera iconának, - s nem Veronicának! - neveztek...

Az ókorban, és a középkorban a magyar halottak szemére un. halotti szemüvegeket, vagy pénzérmeket /szemfedők őse/ helyeztek. A lepelről készített kép tüzetes elemzése során sajnos a szemre helyezett pénzt nem találtam meg, s így megállapítottam, hogy bár Jézusról kiderült, hogy magyar, azaz pártus herceg volt, a képen nincs pénzérme. Az a tudós, aki ezt a pénzérmét felvetette, tanulmányozta a korok szokásait azt gondolta, hogy pénzérmének kell lennie a szemen..., de hát nem voltak...

Várható, hogy a közeljövőben ezekből a vera iconákból fognak mások is előkerülni, de az máris látható, hogy az egyiptomi kopt templomban megtalált ősi eredetű kép az un. Pantokrátor /Világuralkodó/ kép, mely a koronánkon is megtalálható; egy tőről fakad. Természetesen a fenti bizonyítás-sor segítségével látható, hogy azoknak a képeknek nincs közük a torinoi lepel képéhez, hisz az a kép is csak egy másolata egy sokkal korábbinak egy olyan korból, amikor még nem hozta áldott állapotba az Szűzanyát a csak sokkal később kb. 450-ben a pápai tévedhetetlenség segedelmével kanonizált Szentlélek...

Természetesen én nem jelenthetem ki, hogy tévedhetetlen vagyok, de véleményem szerint a középkori áhítatokra, térítési alkalmakra festett, - s nem a halottal érintkező leplek elégetésére vonatkozó szabály megszegése miatt egy hitszegő által fennmaradt, megőrzött - nem valódi, és vérfoltokkal kicsit még hamísított olyan pozitív képről van szó, mely egy penészes pinceodúban volt sokáig, ahol a gombák kikezdték a szálak felületét, s azokat elszínezték, ahol a mésztartalmú kréta csírátlanító hatása miatt nem fizikailag, hanem biológiailag keletkezett negatív kép. Sajnálom, hogy sok kiváló kutató erre nem jött rá, mert a sok részeredményt nem merték, nem tudták kellő módon összegezni. Az igazsághoz tartozik, hogy volt egy, egyetlenegy tudós, aki feltételezte, hogy a vérrel, izzadsággal szennyezett lepel remek gombatáptalaj lehetett. Ekkor viszont nem keletkez-hetett volna ilyen kiváló, fényképminőségű emberi arckép....

Kérem azokat a kedves olvasókat, akik azt gondolják, hogy a kép ilyen módon elvesztette szentségét, titokzatosságát, hogy gondoljanak arra, hogy a kép vizsgálatát a Vatikán engedélyezte, mert nem hitte a kép valódiságát. A másik kérésem, hogy a hívek vegyék figyelembe, hogy a hitelveket, s a relikviákat sosem a tudomány, vagy a nemhívők határozták meg a hivők számára. Hinni mindent lehet...azt is, hogy az a legalább 60 évesnek kinéző arcú, elvileg 33 éves (!) fiatalember Jézus a Krisztus, aki feltámadt, és lenyomatát otthagyta egy lepedőn. Ehhez immár igen erős hit kell....

A lepel, illetve a rajta lévő kép akkor lenne "valódi", ha egy 0-33-ben, vagy azelőtt szőtt vászonra, a tudomány által ismert, és bizonyított módokat kizárva, a jövőben is ! megmagyarázhatatlan folyamat során egy halál nevű irreverzibilis folyamat megfordításakor keletkező kép jött volna létre. A kép valódiságának bizonyításához ismerni kellene a személy valódi arcmását. A képpel önmagát nem lehet bizonyítani. Valódi kép tehát nincs. De hamis kép sincs, hisz a hamisítást, csak egy valódiról lehet elkészíteni. A furcsa helyzet tehát az, hogy a kép se nem valódi, se nem hamis. Egy érdekes kegytárgy, egy tudományosan tökéletesen magyarázható, biológiailag negatívba fordult kép, melyet egy két csepp valódi vérrel tettek "élethűbbé" a hívek meggyőzése, adakozása érde-kében... . Pierre D' Arcis bíboros 1300-ban panasszal fordult a pápához, mivel rájött, hogy a lepel hamis, és De Charney, a lepel akkori tulajdonosa arra használja, hogy pénzt csaljon ki a hívektől. "Oh tempora, oh mores...."

...Talán még annyit, hogy: "Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit; és öltözzük fel a világosság fegyvereit...!"